Kehely Ász

 

Az a pillanat, amikor megtörténik veled a csoda.
Nem várod, nem reméled, egyszer csak megtörténik, ott van...
A csodát várni amúgy is unalmas, haszontalan elfoglaltság, hiszen természetéből adódóan soha nem tudhatjuk előre mikor, hol és főleg kivel történik... Minek hát várni?...
Megfelelőbb hozzáállás a nyitott szemmel-szívvel járás. Így biztosan megtalál minket. Illetve így biztosan észre is vesszük, hogy MOST van az, amikor éppen tötrénik velünk.
Ugyanis, ha nagyon várjuk, annyira begörcsölünk, hogy észre sem vesszük a szerényen kopogtató, apró csodákat. 
Pedig, ha ezt a lapot húzzuk, számíthatunk rá, hogy történnek velünk "hétköznapi" csodák a közeljövőben ott és akkor, amikor biztosan nem számítunk rá. Vagy, amikor már egyenesen lemondtunk róla. 
Legbizonyosabbak pedig abban lehetünk, hogy a varázsos esemény megtörténtére semmi ráhatásunk nem lehet. Nem áll hatalmunkban megrendelni új szerelmet, megbocsátást, gyógyulást, megbékélést, amikor a legalkalmasabb szerintünk az összes körülmény a megjelenésére. 
Egyedül arról dönthetünk, hogy megélünk minden pillanatot a  maga teljességében, így megtapasztalva a múlt és jövő közötti   MOST-ot az érzéseivel, élményeivel, színeivel, hangjaival, illatával. Mind-mind csak itt kavarognak ebben az örökkévalóságig tágítható pillanatban.
Itt találhatunk rá önmagunkra, a bennünk kibontakozó harmóniára és a felénk áradó kegyelemre egyaránt.

Például, amikor ismeretlenül  elküldesz egy üzenetet egy számodra rendkívül tisztelt, nagyra becsült embernek...
Nem adsz nagy esélyt annak, hogy válaszol...
Nem is teszi... Nem lepődsz meg...
Telnek a hónapok... El is felejted...
Aztán egy vacak, kívül-belül borongós napon megérkezik a válasz, teli nem is remélt fordulatokkal...
És bent kisüt a Nap!... Ragyog!...
Mi ez, ha nem csoda?!