Diófák és Patakok

Megérkeztünk Drupon Lhundup falujába. A testvére lát vendégül bennünket két éjszakára, míg tart az ünnepség.
A faluban templomot szentelnek, Őszentsége vezeti a ceremóniát. Nagy esemény ez egy ilyen kicsiny falu életében, mindenki sürög-forog…
Ritkán érzem ennyire kívülállónak magam…
Azáltal azonban, hogy nem vagyok a rendszer része, módomban áll megfigyelni és ez nagyon jó móka. 
Keskeny szurdokon át vezet az út a faluba, amit valamikor a történelem előtti időkben gyors folyású folyó vájt a sziklába.  Most együtt kanyarognak, út és folyó… Soha nem látni előre mi van a következő kanyaron túl és ez talányossá teszi az utazást… Zászlók tűnnek fel az út két oldalán. Mindjárt ott leszünk, gondolom én, hiszen máshol is imazászlók szegélyezik a lakott, vagy emberek által sűrűn látogatott helyek környékét. De ezek a lobogók megviccelnek. Minden kanyar után csak újabb kanyar és sehol egy falu… És mivel sokkal több időm van a megérkezésig, mint gondoltam, csak összerakom a mozaikot. Új lobogók, nagyok és díszesek, kilóméterekkel a falu előtt már vezetve az utazót, tehát nagy tiszteletnek örvendő vendég érkezését várják, jelentős eseményre készülnek és ezek az előkészületek már hosszú napokkal ezelőt megkezdődtek…
Semmi szín a tájban, csak a lobogók, magasan vagyunk, kevés és gyér a növényzet. A folyó elkanyarodik, mi nem tartunk vele. Hídon megyünk át és kissebb, gyorsan szaladó patak mellé szegődünk. Kanyarok és zászlók…. Belezsibbadok. 
Aztán az út két oldalán  patakba hajló koronájú, göcsörtös törzsű, vénségesen vén fák köszöntenek. Diófák. Rokonai az otthoniaknak, ez a levelükön látszik, viszont annyira keresik a víz közelségét, mint a mi fűzeink. Ám ezek a büszke csonthéjasok nem lógatják lombjukat a patakba, inkább törzsüket tekerik, hajtják, szinte bele hevernek a vízbe.  Többszáz éves, tiszteletet ébresztő növények, melyek élete szorosan összefonódott a falu életével. Szeretik a fáikat, gondozzák és óvják. Dió és apró kajszibarack, más gyümölcs itt már nem nagyon terem, megbecsülik ami van. 
Matuzsálemek ők, akik megélték a falu összes telét és nyarát, temetését és újszülöttjének felsírását…